Kritika

Sipos Endre művészeti író írta:

 

      Vincze Angélát, mint fáradhatatlan rajztanárt ismertem meg. Már a nevében is legalább kétféle dolog van elrejtve: a győzelemre törekvés mítosza, végtelen küzdőszellem és a szárnyalás tiszta lehetősége, az angyallét víziója.

      Felmerül a kérdés: hogyan nyilvánulhat meg a küzdőszellem a festészetben, és mi, földhöz ragadt földi lények hogyan tudunk szárnyalni, mint angyalok, elrugaszkodva a földtől? Vincze Angéla képeit figyelmesen nézve, választ kapunk kérdéseinkre. Az egyik forrás az iparművészet, a tárgykultúra, illetve ősi természetes anyagokból való formaalakítás.

Párizsban, az Afrika-Óceánia Múzeumban gyűjtött motívumok megjelennek alkotásain. A festőnő szisztematikusan tanulmányozza a törzsi kultúrát, és a keleti kultúrát. A küzdelem itt olyan módon bontakozik ki, hogy tiszta kontrasztokkal emberi érzések születnek ujjá.

      Kollázsaiban egységbe olvaszt különböző minőségű anyagokat. Vincze Angéla festészetét több dolog jellemzi: a könnyed nyitottság az élmények befogadására, a világban lévő szépségek felfedezése, sajátos dinamizmus, frissesség, a múló élmények megragadása, az időélmény és térélmény összekapcsolása, kiváló anyagérzék, kísérletező kedv, a fakturált és nyugodt felületek kontrasztjában rejlő kifejezési lehetőségek kiaknázása. A lehetőség és a valóság viszonyának feltárása.

 

Bella Cafe

Vincze Angéla képi világa

2010/10/19

 

Október 18-24. között tekinthető meg a budai várban, annak is egyik legpompázatosabb palotájában, a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában Vincze Angéla festőművésznő legújabb kiállítása.

A számos nemzetközi díjat elnyert művésznő megint olyat nyilatkoztatott ki alkotásain keresztül, aminek megszemlélése után az érzékeny szívű tárlatlátogató megváltozik, a képek benyomása folytán többé már nem lesz régebbi önmaga. A képeket befogadni tudó szemlélődő annyi lelki erőt, annyi magabiztos festeni tudást tapasztal, annyi emócióval gazdagodik, amennyit csak a legnemesebb műalkotások befogadása eredményeképp tárul a szem elé. Vince Angéla biztonságot, erőt ad, felment a kislelkűségből, megváltja a vele azonosulni tudót.

Fölényben van a szemben állókkal, lenyűgöz a biztos tudás, a színek elővarázslásának módja, fölényt mutat a képi ábrázolás minden ágában, a festészet anyagainak kezelésében. Képei kis méretekben tárulnak elénk, bár ennyi erőt nagyobb formátumban sem tapasztalunk manapság.

Spanyolgitáron előadott halk zeneszó után nyílt meg a kiállítás, s a bevezető és üdvözlő szavak végén is lírai zenét élvezhetett a látogató. A lírai képiség pedig mindvégig jelen volt. Segítette ezt az alkotó varázslatos személyisége, lénye melyre akaratlanul is figyelemmel kellett lenni. Bejárta a világ nagyobbik részét, tanítványokat nevel, oktat, hatással van a művészetre, fest, alkot.

Képei ábrázolását absztraktnak nevezi, ámbár a figurális festési mód birtoklása minden művén átjön. A gondolatiságot és az érzelmeket stílusa pedig el nem takarja. Díjai között művészi és oktatói tevékenységének elismerései egyaránt megtalálhatók. Vincze Angéla újból a közönség elé tárta, hogy a művészet nyelvén nagyot és messzire hangzót tud mondani, s mondanivalója útmutatóul szolgálhat követői számára.

 

MÚOSZ székház - Sajtóház

Kultúra rovat

2014. január 19., vasárnap

A Sajtóházban január végéig tekinthető meg Vincze Angéla festőművész kiállítása.

 

Vincze Angéláról – „Leplezetlenül”

De ki is ő?

Ismerkedjünk meg vele!

 

Vincze Angéla – a gyermek

Fáradhatatlan, kreatív, alkotó kislány volt, aki rajzversenyeket, pályázatokat nyert. Tehetségének köszönhetően tizenkét évesen abba a szerencsés helyzetbe került, hogy Czinke Ferenc grafikusművész a szárnyai alá vette, mert meglátta benne azt a pluszt, az „isteni szikrát”, ami az alkotó embereket jellemzi.

Ennek fényében nem volt számára kérdés, hogy mivel akar foglalkozni a későbbiekben. Miután megszerezte a tanári diplomáját, elvégezte még a Magyar Iparművészeti Egyetem vizuális környezetkultúra szakán a textil szakirányt. Ekkor már hivatásos festő.

 

Vincze Angéla – a festőművész, a művészeti közösségépítő

Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének, a Művésztanár Társaságnak és a Honvéd Kulturális Egyesületnek.

Számtalan díj és elismerés tulajdonosa, melyek közül arra a legbüszkébb, melyben 2000-ben részesült. Az ezredforduló évében az Assiciation Meherées által megrendezésre kerülő párizsi Világkiállításra összesen tíz iskolát kértek fel a különböző kontinensekről, hogy fessék meg hazájuk történelmét. Európából Angélát és tanítványait választották, akik egy 6x4 méteres pannóval képviselték Magyarországot. Számára ez olyan elismerés volt mind pedagógiai, mind pedig művészeti téren, amilyenről az ember csak álmodik. Élete egyik legemlékezetesebb hete és kiállítása volt, amikor harmincöt tanítványával egyetemben kilátogatott a kiállításra, Defance-ba. Akkor úgy érezte, hogy ezért már érdemes volt élni!

 

A művésznő 2002 óta szervezi a Magyar Festészet Napját, melyet minden évben október 18-án nyitnak meg.

A valójában egy hétig tartó programsorozat az egész országot átszövő, határainkon is átlépő művészeti fesztivál, amely a hazai kortárs festészet méltó seregszemléje lett napjainkra. Programjait már régen nem csak tárlatok és kiállítások alkotják, hanem koncertek, irodalmi műsorok és mozgásszínházi előadások is színesítik a palettát. Szimpóziumok adnak lehetőséget a művész és a közönség eszmecseréjére, továbbá az ünnep keretén belül nyílik alkalom a művészeti díjak átadására is.

 

Vincze Angéla – a magánember, a nő

Szenvedélyes utazó, aki a világon – Ausztrália kivételével – már minden kontinensen járt, és sok-sok országba ellátogatott. Egyaránt érdeklik a letűnt korok, civilizációk csodálatos emlékei, mint az új szenzációk, látnivalók.

Mégis, számára a világ legszebb helye Magyarország, ahol a Föld szívcsakrája is van.

Nemcsak művészként szereti a színeket, hanem a hétköznapokban is. Otthonában a nappali bordó és fehér, a hálószobája barack színű, a konyhája narancssárga, a fürdőszobája pedig fehér, bézs színű kővel.

Kedvenc színe is három van: piros, türkiz és fehér, ám a virágok közül a bordó rózsát szereti.

 

A festés után a főzés a legnagyobb hobbija.

Kedvenc étele a saját kreációi egyike: a mustáros – sárgarépás – tejfölös göngyölt hús, melyet zsemlegombóccal tálal. Sütni is szokott, bár időhiány miatt jóval kevesebbet, mint szeretne. Mivel számára fontos, hogy ápolja a baráti kapcsolatait, inkább szívesebben tölti az időt a barátnőivel egy jó kávéházban, sütizéssel és beszélgetéssel.

Az öltözködés területén előnyben részesíti a szoknyát és a ruhát a nadrággal szemben, mert ezek a ruhadarabok közelebb állnak a személyiségéhez. Véleménye szerint egy nőnek otthon kell a legvonzóbbnak lennie, főként, ha már megtalálta a párját.

Irodalmi ízlése igazán kifinomult. Kedvenc írója Tolsztoj, költője pedig Ady, de néhány képe elárulja, hogy mások írása is közel áll hozzá.

Egyik festményét például, a „Szárnyas idő - Hommage a Berzsenyi Dániel”-t a költő Közelítő tél című versének egy szakasza ihlette meg:

„Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,

S minden míve tünő szárnya körül lebeg!

Minden csak jelenés; minden az ég alatt,

Mint a kis nefelejcs, enyész.”

 

Vincze Angéla kedves, színes, érdekes egyéniség, akinek a képei híven tükrözik készítőjük személyiségét.

 

XIX kerületi újság

 

Lélekrezdülések

 

Vincze Angéla festőművész kiállítása nyílt meg november 21-én a Fehéren Feketén

Galériában.
Borongós, esős, hideg őszi estén indultam el a kiállítás megnyitójára, egy olyan napon,

amikor az ember, ha csak teheti, még az orrát sem dugja ki otthonról. Azonban amikor

beléptem a galéria ajtaján, a képek azonnal rám mosolyogtak.

Az utolsó harminc év merítéséből hoztam el a kedvenc képeimet – mondta Vincze Angéla, a számos nemzetközi díjat elnyerő művésztanár. – Úgy válogattam össze az anyagot, hogy festményeim kifejezzék az egyéniségemet. Minden művész egy kicsit spirituális és valamilyen szinten tanítani szeretne a képeivel. Az alkotó „szétszedi a világot” majd személyiségének szűrőjén átbocsátva mutatja meg, hogy mit is gondol róla.
A művész úgy fogalmazott, hogy a festményein használt színek a lelkivilágát tükrözik. Ha valaki színszimbolikával foglalkozik, akkor tudja, hogy a türkizkék és árnyalatai a lelki harmóniát szimbolizálják. De nemcsak azért használja ezeket, mert tudja, hogy mit jelképez, hanem mert benne is harmónia van. Festményei távlatokat nyitnak meg bennünk, s e távlatokban a világunk mélyebb összefüggéseit teszi világossá. Azt szeretné, hogy az emberek lelki töltettel mennének haza a kiállításról.

 A festőnőt az az örök kérdés foglalkoztatja, hogy mi véges emberi lények érzéseinkkel, gondolatainkkal, vágyinkkal és álmainkkal miképpen tudunk a végtelen világ részévé válni, s e világban boldogulásunkat megtalálni.
1999-ben a francia Association Meharées Danielle Mitterrand jótékonysági alapítványától megbízást kapott arra, hogy a József Attila Művészeti Iskola tanulói az ezredfordulós világkiállításra egy pannót készítsenek hazánkról. A világ tíz iskolája közül az egyik ez volt. A diákok egy 24 négyzetméteres képen Magyarország történetét festették meg a sámánizmustól napjainkig, amivel nemcsak hazánkat, hanem egész Európát is képviselték. Párizsban három csodálatos helyszínen volt kiállítva: Le Parc de la Villette, la Grande Arche de la défanse, Forum d'Agen des Solidarités Nord – Sud.
Vincze Angéla 2002-től, vagyis kezdetektől részt vesz a magyar festészet napja szervezésében.
A november 21-i megnyitón Nádasdi Mihály, a Fehéren Feketén Galéria tulajdonosa köszöntötte a vendégeket, majd Frömmel Gyula festőművész, a Magyar Kultúra Lovagja nyitotta meg a kiállítást.

 

                                                             Fülep Erzsébet

 

Spiritualitás az ÁMK Galériában

2012. november 16. péntek

November 16-án, 18 órakor adták át Vincze Angéla festőművész Spiritualitás című kiállítását a Nagy Imre ÁMK Galériában. Az ünnepi műsorban két fiatal is közreműködött, elsőként Horváth Marcell, a Fasang Árpád Zeneiskola tanulójának gitárelőadását hallgathatták meg a jelenlévők.

A tárlatot Geisbühl Tünde festőművész, pedagógus nyitotta meg, aki Vincze Angéla bemutatásakor kiemelte: „Csodálnivaló, ahogy egyszerre alkotó, kiállító festőnő, művésztanár, üzletasszony, kultúra- és kiállításszervező, újabb és újabb ötletek, projektek, utazások megvalósítója és mindenkor nő. Nőként él, létezik mindegyik szerepben, helyzetben.” A csepeli alkotó a kiállítási anyag jellemzéseként hozzátette: „Angélánál, a művésznél, nőnél, spirituális embernél minden mozgásban, változásban, formálódásban van, ennek a folyamatnak egy összeállítását láthatjuk most.”

A meghitt hangulatú ünnepséghez klarinétjátékával járult hozzá Barta Bálint, a Hubay Jenő Zeneiskola tanítványa, akit P. Kozma Anikó kísért zongorán. A festőművész szívélyesen köszöntötte a megjelenteket, életszemléletével kapcsolatban elmesélte:”Az egyik mesterem egyszer azt mondta: senkinek ne higgy el semmit, mindent tapasztalj meg magad.” Az alkotó megfogadta a bölcs szavakat, tapasztalatait pedig képein rögzítette. „Minden lélek szabadnak születik, merni kell nagyot álmodni.” – hangsúlyozta, majd az alkotásain is megjelenő optimizmussal zárta beszédét: „Boldog ember vagyok, mert azt csinálom, amit szeretek.” Kreatív meglepetéssel kedveskedtek a szervezők Vincze Angélának: alkotó játékra invitálták a megnyitó résztvevőit, feladatul pedig azt kapták, hogy írjanak verset a kiállított versek címeiből. Az elkészült műveket Körömi Gábor, az ÁMK Alapfokú Művészeti Intézmény vezetője és Hollné Farkas Enikő, a kiállítás rendezője olvasták fel.